Kisokos

Hydroline.hu Balatonfüred

A feszített víztükrű kialakítás lényegesen összetettebb. Az építészeti és gépészeti költségek 20-50%-kal magasabbak a medence és a kapcsolódó objektumok helyigénye is nagyobb. Az esztétikum oldaláról közelítve a kérdést, mondhatjuk, hogy a feszített víztükrű kialakítás előnyösebb, de ez az előny igazán csak olyan helyeken tud érvényesülni, ahol kellően nagy tér van a medence körül.

A köztudatban a feszített víztükrű kialakítás számít a jobb megoldásnak, ajánlatkérőink többsége is a tervezett medence szerkezetétől függetlenül ilyen kialakításra kéri árajánlatunkat. Az átlagos magánmedence méreteknél vízkezelés szempontjából szinte elhanyagolható különbség van a két rendszer között.

A süllyesztett víztükör esetében a medence pereme a víz szintjéhez képest általában 10-15 cm-rel kiemelkedik. Ez biztosítja azt, hogy hullámzáskor a víz ne csapjon ki a medencéből. A süllyesztett víztükrű medencékben, ha kis mértékben is, de a vízszint ingadozik (fürdőzők vízkiszorítása, párolgás, csapadék). A víz felszínén lebegő szennyeződések elszívására ezért egy úgynevezett “szkimmer” beépítése szükséges. A szkimmer a változó vízszint ellenére képes arra, hogy a lehető legvékonyabb rétegben szívja a vízfelszínről a vizet, és vele együtt az ott lebegő szennyeződéseket. A süllyesztett víztükrű medencéket szakmai körökben szkimmeres medencéknek hívjuk.

A feszített víztükrű medence csordulásig van töltve, sőt a vízforgatás során megtisztított vizet is a csordultig telt medencébe nyomjuk. Ez nyilvánvalóan azt jelenti, hogy eközben a medence peremén folyamatosan bukik ki a víz. A medencéből túlfolyó víz természetesen nem mehet kárba, azt a medence köré épített vályúban összegyűjtjük, és a gépházban elhelyezett úgynevezett kiegyenlítőtárolóba vezetjük.

A feszített víztükrű kialakítás lényegesen összetettebb. Az építészeti és gépészeti költségek 20-50%-kal magasabbak a medence és a kapcsolódó objektumok helyigénye is nagyobb. Az esztétikum oldaláról közelítve a kérdést, mondhatjuk, hogy a feszített víztükrű kialakítás előnyösebb, de ez az előny igazán csak olyan helyeken tud érvényesülni, ahol kellően nagy tér van a medence körül. Az üzemeltetési költségek szempontjából a süllyesztett víztükrű kialakítás kedvezőbb, mert a párolgásból adódó hőveszteség, vízveszteség és vegyszerveszteség kisebb mértékű, ugyanis a feszített víztükrű medence peremén átbukó víz nagy felületen érintkezik a levegővel.

A fentiek alapján elsősorban az épített vasbeton medencék esetében javasoljuk a feszített víztükrű kialakítás megfontolását. Az olcsóbb medencék esetében az autók világából való hasonlattal élve, a feszített víztükör olyan extra felszerelés, mint amikor egy kis kategóriás autóra 18 colos króm felnit szereltetünk.

Aktuális kérdés, amelyre a helyes választ mindkét termék működési elvének, élettani hatásainak megismerésével kapjuk. Mára már bizonyossá vált világszerte folytatott orvosi tanulmányoknak köszönhetően, hogy többek között a társasági élet melegágyaként elhíresült finn rendszerű szauna és a mélymeleg terápiás infrakabin testünk és lelkünk káros mellékhatásoktól mentes ápolását szolgálják. Az infrakabinban, ahol a földi élet alapját képező infrasugár mélyen bőrünk alá hatolva fejti ki jótékony hatását, nélkülözzük a finn szaunák kényelmét, a szaunakályhára történő felöntés élményét, testünk lehűtésének vérpezsdítő hatását, a sokszor egész délutánt kitöltő társasági szaunaélményt. A finn típusú száraz szauna 85-95 oC-os hőmérsékletű levegőjének csak 10-20% körüli a páratartama. Az extrém meleg először bőrünket éri, majd egyre beljebb hatolva felmelegíti belső szerveinket is. Szervezetünk izzadtság termelésével próbál kompenzálni, felgyorsuló vérkeringés kitágítja a véredényeket és ellazítja az izmokat.
Hosszabb-rövidebb szaunázás után testünket le kell hűtenünk, amelyre kiválóan alkalmasak a 10-15 oC-os hőmérsékletű csobbanók, merülődézsák. A hirtelen hideg hatására a véredények összehúzódnak, a test lehűl. Egymás után többször ismételve a hideg-meleg ciklust kiválóan edzi a szívet és a vérkeringést.Az infrakabin hatékony, mégis kíméletesebb a hagyományos szaunánál. Hőmérséklete csupán 30-45 °C, ezért azok is nyugodtan használhatják, akik nem kedvelik a magas hőmérsékletet.
A finn szauna, ahol az infrakabinnal ellentétben a bőrünk felületét érő hőhatás testünk felmelegedésének kiváltója, ahol nem szabály az ülő testhelyzet az izzasztófürdő használata közben, ahol kabinmérettől függően akár egy tucat fürdőző osztozhat a szauna meghitt hangulatán, az izzadság immunrendszert gyengítő károsanyag hányada az infrázásnál mért 15-20 %-kal szemben mindössze 5%! Az infrakabin előnye a kis alapterület, a családi szaunákhoz képest kisebb áramfogyasztás, javarészt a bőr alatti zsírszövetekben lerakódott nehézfémek, fölösleges ásványi sók, salakanyagok, stb. hatékony kiválasztása és eltávolítása. Az infrasugarak optimális hatásának kihasználása érdekében a legtöbb infrakabin mindössze 1-2 ülőhelyes! Felelőtlenség lenne tovább taglalni mindössze pár mondatban a két izzasztófürdő típus közti azonosságot és különbséget, hisz többoldalas tanulmányok sem képesek a témakört teljes egészében kimeríteni. Tény, hogy az infrakabinokat az orvosok természetgyógyászok, kozmetikusok, fittness és egészséges életmód szakértők stb. jótékony terápiás termék gyanánt dicsőítik, viszont a forró levegőjű szaunák időszámításunk elöttől napjainkig tartó kultusza sem hanyatlott, sőt napjaink Európájában a hagyományos szaunázás soha nem látott reneszánszát éli.

Az infrakabin előnye a kis alapterület, a családi szaunákhoz képest kisebb áramfogyasztás, javarészt a bőr alatti zsírszövetekben lerakódott nehézfémek, fölösleges ásványi sók, salakanyagok, stb. hatékony kiválasztása és eltávolítása.
Ugyanakkor a hagyományos finn szaunának is vannak előnyei: például a nagyobb tér, amely közös családi szaunázást tesz lehetővé.

Aki megunja a kézi porszívózást, vásárolhat “önjáró” porszívókat is, melyek ugyancsak a szűrőberendezéshez csatlakoznak. A medenceporszívók az áramló víz energiájának egy részét mozgató hatássá alakítják, így “maguktól” porszívózzák végig többé-kevésbé a medence fenekét, esetleg oldalfalát is (bizonyos feltételek megléte mellett). Ezek a berendezések néhány tízezer forinttól kaphatóak, mozgásuk a vízben véletlenszerű, ezért nem minden esetben érünk el használatukkal százszázalékos eredményt, tehát kézi porszívókészletünket ne dobjuk ki. Kiegészítésképpen szükség van még rá, például a lépcsőkön, sarkokban, élek mentén.

Nagyobb családi medencéknél, de jellemzően inkább közösségi medencéknél használatosak az önműködő, programozható gépek.
Saját, beépített vízszivattyújuk és szűrőrendszerük van. Típustól függő tudású programozható elektronika irányítja a berendezést a medence fenekén a motorral meghajtott gumi lánctalpak vagy kerekek révén.

A medence méretének meghatározása mindenképpen kompromisszumos döntést igényel, hiszen a medence méreteivel használati értéke is nő, másrészről jelentősen nőnek a kivitelezés és fenntartás költségei is.

Azok, akik elsősorban pancsolni kívánnak, nyugodtan megelégedhetnek 4-5 méter körüli medencemérettel és 1,2 méter körüli mélységgel.

Azok viszont, akik úszni is akarnak 6-7 méternél kisebb medencét nem érdemes készíttetniük, illetve venniük. 10-12 méternél hosszabb medence a költségek jelentős emelkedése miatt célszerűtlennek tűnik, hiszen a használati érték már alig nő. A medence szélességi értéke általában a hoszzúság 1/2-ed része körüli érték, szerencsés, ha a 3,5 métert meghaladja.

Gyakran tapasztaljuk a szükséges medencemélység téves megítélését. Nagyon sokakban él- nyilván a sportuszodák gyakorlatából – az a tudat, hogy egy úszómedencében a vízmélységnek legalább 2 méternek kell lennie. Lefelé terjeszkedni a medence mérettel általában még költségesebb, mint hosszirányban és cserébe legfeljebb a csukafejes-ugrás élményét kaphatja az építtető. Úszásra az 1,2 méter vízmélység már tökéletesen megfelelő, 1,4 méter vízmélység pedig már a mélyvíz érzetét kelti, annak veszélye nélkül.

Természetesen a medencének nem kell feltétlenül téglalap alakúnak lennie, bár nem véletlen, hogy többnyire ilyenek készülnek. Az erősen, vagy szeszélyesen ívelt oldalú medencék egyedi vízbevezetési megoldásokat követelnek, építészeti kivitelezésük nehezebb. Egyedi, a környezettel jobban harmonizáló, de drágább medence épülhet így, mint a szögletes változatban.

2008.január 1.-től a kerti magán medencét építők számára egyszerűsödtek a feltételek. Az új hatályos 37/2007. (XII.13.) ÖTM rendelet szerint a 60 m3-nél kisebb privát kerti medencék engedély és bejelentés nélkül építhetők. A 60 m3-t meghaladó medencék építését be kell jelenteni az elsőfokú építési hatóságnál.

A közületi, kereskedelmi célú medencék esetében (panziók, szállodák, strandok) az engedélyeztetési eljárást a medencemérettől függetlenül továbbra is le kell folytatni. Ehhez a következő dokumentációk elkészítésére lehet szükség:

Építés előtt:

  • Építési engedélyezési tervdokumentáció
  • Technológiai engedélyezési tervdokumentáció
  • Vízjogi létesítési engedélyezési tervdokumentáció
  • Ideiglenes kezelési utasítás
  • Kiviteli tervek (építészeti, technológiai)

Használatba vétel előtt:

  • Technológiai megvalósulási tervdokumentáció
  • Üzemeltetési szabályzat
  • ANTSZ használatbavételi engedély vízminták alapján

Kerti magánmedencék esetében a telepítés körülményei azonban sok esetben indokolják a kiviteli tervek elkészítését. A kiviteli tervek birtokában a megbízó részére egyszerűbbé válik a kivitelezők versenyeztetése, és kevesebb vita származhat a vállalási határok, műszaki megoldások tekintetében is.

- a medencetérben a levegő hőmérséklete 2-3 fokkal haladja meg a medencevíz hőmérsékletét (kellemes közérzethez, illetve a kiszabaduló pára kezelhetősége érdekében),
- medencetér fűtésének, párátlanításának gondos tervezésére, az épületrész, nyílászárók jó hőszigetelésére,
- célszerű a medencét szerkezetileg az épülettől elválasztani,
- medence vízzáróságának fokozott követelménye (épület szerkezeti károsodásának elkerülése érdekében)

- a kert növényzetére: legjobb, ha a medence körül csak füves rész van, mivel a bokrokról, fákról lehulló levelek feleslegesen terhelik a tisztítórendszert, több elfoglaltságot okoznak a tulajdonosnak,
- jó, ha a medence minél szélvédettebb: hőveszteség kisebb, kellemesebb hőérzet, kevesebb szennyeződést hord a medencébe a szél,
- medence kiemelése: ha a medence némiképp kiemelkedik környezetéből nem válik a szélhordalékok, csapadékvizek gyüjtőhelyévé,
- a talajviszonyokra: medencét feltöltött talajon alapozni nem szabad,
- építési hatóság előírásaira.

A medencetisztítás egyik módja a medence porszívózása. Végezhetjük manuálisan, a kézi porszívó gégecsövét az erre kialakított csatlakozásba illetve adott esetben a fölöző(skimmer) nyílásába rögzítve, a szűrő-forgató berendezés segítségével; illetve félautomata (bolyongó porszívó, saját szivattyús porszívó) vagy automata porszívó alkalmazásával. Segítségükkel a nehezebb, a medence aljára leülepedett homok, por…stb. szemcséket távolítjuk el.

Helyes vegyszerezéssel még nem nyerünk teljesen tiszta vizet, ehhez vízforgató berendezésünket is megfelelően kell üzemeltetni.

A vízforgató üzemeltetése akkor megfelelő, ha naponta legalább 2-3 alkalommal, 3-4 óra alatt a medence teljes vizét átszűri. Ennek elérését legegyszerűbben egy közbeiktatott időkapcsolóval érhetjük el. Így nem feledkezünk el a berendezés ki- vagy bekapcsolásáról.

A szűrőberendezést nem árt hetente visszamosatni és öblíteni, hogy megakadályozzuk a nagymértékű lerakódás kialakulását a homokszűrőtartályba.

Medencénk aljában lerakódott szennyeződést porszívózással tudjuk eltávolítani.

A porszívózás után egyből ajánlatos visszamosatást és öblítést végezni.

Az algák növényi mikroorganizmusok, amelyek a baktériumok táptalajául szolgálnak. Ezért a fertótlenítés mellett a vagyszeres vízkezelés másik kiemelt feladata az algaképződés megelőzése. Az algaspórák a széllel vagy esővel kerülnek a vízbe, emiatt elsősorban kerti medencéknél elkerülhetetlen az algásodási hajlam. Az algásodást az állandó klórszint késlelteti, de megakadályozni nem tudja, mert a legtöbb algafajta ellenálló a klórral szemben, ezért feltétlenül szükséges algaölőszer rendszeres adagolása.
Az algaölőszer a víz pH értékét nem befolyásolja, de a többi vízkezelőszerhez hasonlóan csak megfelelő pH érték esetén hatásos igazán. Az erős napsugárzás, felmelegedő víz, növekvő pH érték igen kedvez az algák gyors elszaporodásának.

A medence vizének fertőtlenítése a vírusok, gombák és baktériumok megsemmisítését jelenti, amelyek ferőzési kockázatot jelenthetnek a fűrdőzők számára.
A medencevíz kezelésére 3 féle vízfertőtlenítő szert javaslunk:

  • Klóros vízfertőtlenítés
  • Aktív oxigénes vízfertőtlenítés
  • Brómos vízfertőtlenítés

 

6,8-8,5. Ennek ellenére a medencevizekre 7,6-7,8 feletti pH érték már nem javasolt. A túl magas pH érték azt jelenti, hogy a víz agresszív hatással van az ember bőrére, ezen túlmenően a további a víz fertőtlenítésére tett intézkedések is csak részben tudják kifejteni hatásukat.
Az optimális pH érték 7,0-7,5 közötti tartomány. Minden vízkezelőszer 7,2-7,6 közötti pH tartományban fejti ki optimális hatását.
Ennél magasabb pH esetén kellemetlen hatású vegyületek keletkeznek, megnő a vízkőkiválás lehetősége, megnő a fertőtlenítőszer fogyasztás és a pelyhesítés sem működik.
Ezzel szemben a túl alacsony pH érték korróziót idézhet elő az uszoda értékes szerelvényein.
A medence vizének pH értékét hetente kétszer célszerű ellenőrizni.

Saját, beépített vízszivattyújuk és szűrőrendszerük van. Típustól függő tudású programozható elektronika irányítja a berendezést a medence fenekén a motorral meghajtott gumi lánctalpak vagy kerekek révén. A szivattyú a robot alján beszívja a vizet, a beépített szűrőrendszerrel megszűri, majd a gép tetején nagy nyomással kinyomja. Ezzel magát a gépet is a medence felületéhez nyomja. A medence takarító robot elején és végén szivacs vagy gumi körkefék sikálják a medence felületét, fellazítják a szennyeződést, ami a beszívott vízzel a szűrőrendszerbe kerül.

Mivel a szivattyú segítségével a felülethez nyomja magát a berendezés, ezért többnyire a medence falára is képesek a robotok felkúszni.

A komolyabban programozható kivitelek a medence alakjára és méretére is megtaníthatóak, hogy működési ciklusuk során mindenhova eljussanak.

Bizonyos típusoknál kézi irányítás, távvezérlés is alkalmazható.

A berendezéseket egy kábel köti össze a parton lévő elektromos csatlakozóval, maguk a motorok már törpefeszültséggel (többnyire 24 V-os) működnek, a véletlen áramütés elkerülése végett.

A medence porszívózása történhez önjáró vagy automatikus porszívógéppel, vagy manuálisan kézi porszívószett segítségével.
A porszívószett részei: porszívófej, teleszkópos nyél, gégecső, leszedőháló.
A készüléket a tisztító, szűrőberendezésre kell csatlakoztatni, a gégecsövön keresztül beszívja a vízzel együtt a szennyeződéseket, amelyek a szűrőrendszerben megragadnak, a megszűrt, tiszta víz pedig a fúvókákon keresztül visszaáramlik a medencébe.
Egy 8×4 méteres medence nagytakarítása könnyűszerrel elvégezhető 25-35 perc alatt, ennyi időre van szükség “körbejárni” a vizet.
A medence karbantartásához célszerű beszerezni egy hosszú nyelű kefét is, amellyel a makacs szennyeződéseket fel lehet dörzsölni.
A legtöbb medencénél a belépést előre gyártott úgynevezett római illetve szögletes lépcsővel oldották meg, amelyek felületén csúszásgátló barázdákat alakítottak ki. Ezekben a barázdákban jobban megtelepszik a piszok, itt is ajánlatos a kefe használata.
A kézi porszívót teleszkópos rúddal mozgatjuk, ezzel bármilyen távolságra be tudunk nyúlni.

A medencék téliesítése különös gondosságot kíván. Friss medencetulajdonosnak mindenképpen ajánljuk, hogy kérjék szakember segítségét.
A teleltetés vegyszerigénye abból fakad, hogy a medencét vízzel feltöltve kell átteleltetni. A medencében hónapokig álló vízből kiváló vízkő azonban tavasszal nehezen távolítható el. A téliesítő vegyszerek csökkentik a vízkőkiválási hajlamot, algagátló hatóanyaguk révén megakadályozzák a letakart medencében az algák szaporodását, megkönnyítve ezzel a tavaszi takarítást. Helytelen téliesítésnél, illetve teljes takarás hiányában az is előfordulhat, hogy a levelek elszínezik a fugát vagy magát a mozaikburkolatot is.

Az úszómedencék téliesítésére azért van szükség, hogy:

  • Megóvjuk a medencetestet a károsodásoktól (repedések, hidegburkolatok felfagyása, fólia kikeményedése stb.)
  • Megelőzzük a vízbevezető-elvezető elemek, csövek és idomok szétfagyását.
  • Megóvjuk a vízgépészeti berendezéseket a fagy és a pára által okozott károsodásoktól.

Ennek érdekében az alábbiakat kell megtennünk:

  1. Téliesítő folyadékot kell a medence vízébe keverni. A keveréshez a szűrőforgató berendezést lehet használni.
  2. A vízszintet süllyesztett víztükör esetén a fölöző beömlő nyílásának alsó éle, feszített víztükör esetén a bukóél alá kell csökkenteni mindegy 10 cm-rel. A fölöző szívóvezetékébe célszerű polifoamot tenni, ezzel védendő a cső szátfagyása. Feszített víztükrű medencéknél a kiegyenlítő tározót le kell üríteni.
  3. Az oldalsó és az alsó befúvókat le kell dugózni, és a gépház felöli oldalon a hollandik megbontásával le kell üríteni a csőrendszert.
  4. Ki kell venni a medencéből a létrát.
  5. Ha van vízalatti világítás, akkor a lámpatestet ki kell venni, és vagy ki kell a partra helyezni, vagy lesúlyozva a medence aljára kell süllyeszteni. A lámpa beépítő testébe- amennyiben ez a fagyhatár felett helyezkedik el a vízszint leengedése után-polifoammal kell kibélelni.
  6. Be kell helyezni a medencébe a fagytesteket. A fagytesteket egymáshoz és a medence parthoz is rögzíteni kell. Az egymáshoz való rögzítést gyorsan és hatékonyan a villanyszerelésben használatos gyorskötegelővel lehet elérni. A medenceparthoz való rögzítéshez megfelelő kötelet kell alkalmazni.
  7. Téli takaróval le kell takarni a medencét, majd a takarót rögzíteni kell a medenceparton. A rögzítést a legcélszerűbb vízzsákok alkalmazásával elvégezni.
  8. A gépházban a következőket kell elvégezni:
  • Le kell üríteni a vizet a szűrőtartályból
  • Le kell szerelni a szivattyút és ha van, az elektromos fűtőberendezést, és lehetőség szerint meleg, száraz helyre kell vinni tárolás céljából.
  • Ha van vegyszeradagoló az adagolóból és a csőrendszerből le kell üríteni a vegyszert és tömény vegyszeres uszodavizet.
  • Az ellenáramoltató berendezés főegységét le kell szerelni és ugyancsak meleg, száraz helyen kell tárolni. A beépítő testbe polifoamot kell elhelyezni, mely a jégnyomást átveszi. Szerencsésebb, ha a vízszintet a beépítő test szintje alá engedjük.
  • A gépházat áramtalanítani kell.

 

Az általunk forgalmazott minden vegyszeren megtalálható az víztérfogat szerinti adagolás.

Az UV fény a látható fény és a röntgensugarak között elhelyezkedő elektromágneses sugárzás. A látható fényhez legközelebb a 315-400 nanométeres hullámhosszúságú UV-A tartomány esik. Ez a fény jótékonyan hat az emberi szervezetre, elősegíti a csontképződést és a pigment képződést, azaz a barnulást. Az UV-B tartományba (280-315 nanométer) eső sugarak okozzák a leégést és nagyrészt ezek felelősek a bőrrák kialakulásáért is. Az UV-B sugárzás akkor is veszélyes lehet, ha kvarclámpából vagy a szoláriumból származik. Az UV-B hullámokat természetes körülmények között elnyeli a Föld 18-25 km magasságban lévő ózonrétege.

A 200-280 nanométeres UV-C fény roncsolja a mikroorganizmusok DNS szerkezetét, ezzel megszünteti szaporodóképességüket. A napból érkező UV-C sugarakat teljesen elnyeli a föld légköre, ezért az csak az űrhajósokra és eszközeikre jelent veszélyt. Alacsony nyomású higanygőzlámpa alkalmazásával azonban mesterséges úton is elő lehet állítani UV-C sugárzást. Ezeket a fényforrásokat germicid lámpáknak is nevezzük. Hatékonyan fertőtlenítenek, alacsony üzemeltetési költségek mellett. A fertőtlenítés a készülékben áramló folyadékra hat. A berendezésből távozó víz folyamatosan vízforgatás mellett is általában csak órák múlva kerül ismét a berendezésbe. A medencében eltöltött idő alatt pedig jelentősen elfertőződhet, ezért csak kiegészítő eljárásként alkalmazható, a hagyományos fertőtlenítőszerek használata mellett. UV fény alkalmazásával kevesebb hagyományos vegyszert kell alkalmaznunk, mintha csak kizárólag fertőtlenítőszert használnánk.
Mindenképpen korszerű, környezetbarát eljárásnak tekinthetjük, mert a nem kívánatos vegyszermaradványok és melléktermékek mennyisége kevesebb, alacsony üzemeltetési költségek mellett. Kedvezőtlen körülmény, hogy a fénycsövek (germicidlámpák) élettartama korlátozott (12-18 hónap), és az élettartam vége felé a fénysugarak hullámhossza a kevésbé hatékony tartományok felé tolódik, így nő a víz fertőtlenítőszer igénye. A fénycsövek körül elhelyezett kvarc védőcső felületén lerakódások képződhetnek, amelyek rontják a fénysugarak áthatolását, ezért gyakorta szükséges a védőcsövek tisztítása.

Az egyik leggyakrabban alkalmazott, néhol “vegyszermentes”-nek mondott medencevíz fertőtlenítési mód. Az eljárás lényege, hogy a medencevízbe közönséges konyhasót (NaCl -nátrimklorid) adagolunk. A szükséges koncentráció mértéke némileg eltér a különböző típusú berendezések esetében, de mindenképpen jóval kisebb, mint ami a tengervízben található. Általában 5-10 kg/m3 a szükséges koncentráció, ami pl. egy 50 m3-es medence esetében azt jelenti, hogy 250-500 kg sót kell öntenünk a vízbe a medence feltöltésekor. A sóból a fertőtlenítő készülékben, elektrokémiai reakció (elektrolízis) révén klórgáz képződik, a klórgáz és víz reakciójából pedig hipoklórossav (HClO), a tulajdonképpeni szabad aktív klór jön létre, ugyanaz a vegyület, amely a hagyományos klórtabletták, klórgáz, klórdioxid, vagy hipó alkalmazásakor. Ezt az egyszerű klórteszterekkel végzett méréssel ellenőrizhetjük.
NaCl +2 H2O=>HOCl +H2+NaOH
Konyhasó +Víz=>Hipoklórossav +Hidrogéngáz+Nátronlúg

A keletkező nátronlúg a víz pH-értékét növeli, tehát az egyensúly tartása érdekében nagyobb mennyiségű pH csökkentő szer adagolása szükséges. Belátható, hogy ebben az esetben klórmentességről valójában nem beszélhetünk. A klór melléktermékei ugyanúgy megjelenhetnek, mint a hagyományos klóros eljárások esetében. Előnye leginkább az, hogy a berendezés állandó klór utánpótlást biztosít a medencevízbe, így az üzemeltető feledékenysége, pontatlansága nem veszélyezteti a fertőtlenítés folyamatosságát. Hátránya, hogy pH csökkentő szerből nagyobb fogyással kell számolnunk, illetve a sós víz korrózívabb az édesvíznél, ezért az általában alkalmazott rozsdamentes szerkezeteket (KO33 anyagminőségű hőcserélő, korlát, létra stb.) kerülni kell, helyettük drágább, a korróziónak jobban ellenálló (pl:titán, KO38) berendezéseket kell telepíteni. A sós hulladékvíz elhelyezése is problémát okozhat, mert ilyen esetben a hulladékvíz locsolás céljára nem használható.

A pH érték 7,2-re történő beállítása után sokkoló klórozást kell végrehajtani, majd növelt mennyiségű algaölő vegyszer adagolása szükséges.
A forgatóberendezést 2-3 óra múltán célszerű leállítani.Másnap reggel az elpusztult, medence aljára leülepedett algák felporszívózhatók.
A kiszűrt algákat gyakori, egy-két óránkénti szűrőöblítéssel távolíthatjuk el. Szükség esetén pelyhesítőszerit is adagolni kell. Erősen, több napja bezöldült víz esetén célszerű megfontolni a teljes vízcsere lehetőségét.

Akkor válik zavarossá, piszkossá a medence vize, ha meghibásodik a szűrő, vagy szokatlan mennyiségű piszok kerül behordásra a különösen erős használat, időváltozás esetleg vihar következtében.
Első lépésként vizsgálja felül, hogy nem lépte-e túl a megengedett nyomást a szűrőberendezésen. Ha igen, 15-20 percen keresztül ellenáramban öblítse át a szűrőberendezést.
Ha a szűrőberendezéssel minden rendben van, a állítsa be a pH értéket 7,2-re.
Ezt követően sokkoló-klórozást szükséges végrehajtani a gyorsan oldódó klór granulátummal. Ez azt jelenti, hogy rövid időre 5mg/liter értékre kell megnövelni a medencevíz klórtartalmát. Ha a víz másnapra sem tisztul ki, akkor pelyhesítőszert is kell adagolni.

Ahhoz, hogy mindig tiszta, átlátszó, baktériummentes legyen medencéjének a vize, rendszeres karbantartásra, vegyszerezésre van szükség.
Az uszodavíz kezelésének legfontosabb elemei:

  • a víz szűrése,
  • a víz megfelelő áramoltatása a medence minden részén,
  • a víz biológiai, kémiai kezelése.

Az ezekhez szükséges berendezések, szerelvények beépítése a medencébe feltétlenül szükséges ahhoz, hogy a medence vize hosszú időn keresztül kristálytiszta legyen!

Vegyszeres kezelés nélkül a medencék vize néhány héten belül mindenképpen bezöldül!
Ezért, a ma elterjedt szűréstechnológiák mellett a vegyszerezés (biokémiai kezelés) mindenképpen szükséges része a vízkezelésnek!

A vegyszeres vízkezelés során az alábbi feladatokat kell megoldani:

  • pH-beállítás,
  • fertőtlenítés,
  • algaképződés megelőzése,
  • szűrést segítő pelyhesítés,
  • vízkőkiválás meggátolása.

 

A medence téliesítését érdemes elvégezni 10 -15 ºC alatt, még a téli fagyok beállta előtt.
Szükséges a medencevíz kitakarítása, porszívózása, csövek és gépészeti berendezések víztelenítése is. Befúvókat, szkimmereket le kell dugózni, aknából a gépeket fagymentes helyre vinni. Ezt követheti a medence letakarása téli medencetakaróval.

Vízkeménységnek a vízben oldott ásványi anyagok mennyiségét nevezzük, melyet különféle módokon lehetséges meghatározni. A kemény víz hatással van a víz lehetséges felhasználásaira, de annak egészségügyi minőségét nem befolyásolja.

A víz keménységét a benne oldott kalcium- és magnéziumsók mennyisége befolyásolja.
A keménységet általában keménységi fokban adjuk meg. Magyarországon jellemzően a német keménységi fokot használják (jele nk° vagy °d).

Különféle keménységű hálózati vizeket szeretnénk alkalmassá tenni a felmerülő igényeknek megfelelő minőség elérésére. Lágyítjuk a vizet, ezáltal megvédjük a nagy értékű, vízzel érintkező berendezéseinket a vízkő okozta meghibásodásoktól.

A kemény vízből kiváló vízkő a medence falán, a gépészeti elemeken, a szűrőtölteten, illetve a hőcserélőkben, elektromos fűtőkben esztétikai és műszaki gondot okozhat.

A vízkeménység stabilizáló szerrel megakadályozható a vízkő lerakódása és a medence valamint a keringető rendszerek vízében emiatt bekövetkező zavarosság. A vegyszer jellegzetessége, hogy leköti a vízkövet alkotó magnézium és kálcium-karbonátot, s ezáltal megakadályozza a vízkő kiválását a medence falán, gépészeti berendezésekben.

Az aktív oxigénes vízkezelés az alábbi előnyöket kínálja:

  • észrevehetően kellemes vízminőség, az embernek az az érzése, mintha természetes vízben fürdene,
  • nem érezni klórszagot,
  • nincs ami izgassa a bőrt és szemet,
  • különösen bőrbarát, nincs többé kiszáradt bőr, merev haj,
  • nehézfémmentes, azaz, nem áll fenn a veszélye, hogy a műanyag fóliák esetén foltok képződnek vagy a fém részek korrodálnak.

Hátrányuk:

  • drágábbak a klórtartalmú szereknél,
  • esetenként – főleg nagy vízterheléskor – szükséges lehet lökésszerű klórozásra is.

 

A vegyszermentes vízkezelés lehetősége valószínűleg minden medence-üzemeltető érdeklődését felkelti. Elöljáróban meg kell jegyeznünk, hogy a legtöbb esetben valójában a fertőtlenítő szer -elsősorban a klór – mellőzéséről van szó. A pH-beállításhoz, pelyhesítéshez, algaöléshez stb. használt vegyi anyagok használata ezekben az esetekben is általában szükséges.

Vegyszermentes fertőtlenítési módok:

  • Sósvizes fertőtlenítés
  • UV fénnyel történő fertőtlenítés
  • Fertőtlenítés ózonnal
  • Ezüstözés

 

A pelyhesítés (flokulálás) a homokszűrők szűrőképességét fokozó vegyszeres eljárás. A szűrőtöltetnek jól meghatározható áteresztőképessége van, azaz léteznek olyan méretű szemcsék, amelyek keresztül tudnak haladni a szűrőtölteten és ilyen módon nem távolíthatók el. Az általánosan használt homokszűrők a 0,01 mm körüli, úgynevezett kollodális szennyeződéseket már nem tudják visszatartani. A homokszűrőknél egy ravasz fogással, az ugynevezett pelyhesítéssel lehet visszatartani a zavarosságot okozó anyagokat. Jellemzőjük ezeknek a részecskéknek, azonos elektromos töltésűek, így taszítják egymást.
Folyékony pelyhesítőszerrel gyorsan meg lehet szüntetni a vízben a legfinomabb piszokrészecskék miatt bekövetkező zavarosságot. A javított szűrőhatás révén a homokszűrő visszatartja a részecskéket. Így a víz kristálytiszta lesz.

A légköri ózon a sztratoszférában a napfény UV sugarainak hatására keletkezik a levegő oxigénjéből. Az ózon kékes színű, jellegzetes szagú, igen mérgező gáz, a fluorsav után a legoxidálóképesebb anyag. A köznyelvben használt “ózondús” levegő kifejezés (mely állítólag Jókai Mórtól származik) szerencsére nem tartalmaz gyilkos ózont, valójában friss, oxigén dús levegőt jelent.

Mesterséges úton általában nagyfeszültségű elektrosztatikus kisülésekkel, vagy a légköri oxigén 185 nanométeres UV-C sugárral történő besugárzásával állítható elő. Az ún. ózongenerátorok túlnyomó többsége kisülések segítségével termeli az ózont. Injektor szelepen keresztül jut az ózon a vízáramba. Az ózon elpusztítja a vízben lévő mikroorganizmusokat, és a felesleg is néhány másodperc alatt elbomlik. Nagy teljesítményű ózongenerátor esetében szükséges egy reakciótartály beépítése a rendszerbe, ahol a fertőtlenítési folyamat célzottan zajlik, valamint a maradék ózon megsemmisítésére egy aktív szénszűrő beépítése is szükséges a technológiai sorba. Egy ilyen rendszer milliós nagyságrendű kiadást jelent. Ezért inkább csak a csekély teljesítményű ózongenerátorok elterjedtek, azok is főleg kompakt masszázsmedencék gépészetében. Ezek a berendezések csak annyi ózont termelnek, amennyi biztosan elbomlik 1-2 másodpercen belül, mielőtt az ózon molekulák a vízárammal együtt kijutnának a csövekből a medencébe. Az ózonos fertőtlenítés legfontosabb előnye, hogy alkalmazása során nem marad vissza más melléktermék, éppen ezért kiválthat olyan oxidáló anyagokat, amelyek melléktermékei a a környezetre és az emberi szervezetre káros hatásúak. Teljeskörű fertőtlenítést csak ózon használatával nem tudunk elérni, hasonló okokból, mint az UV lámpás eljárás esetében, tehát szükséges kisebb-nagyobb mennyiségű fertőtlenítőszer adagolása is a medencevízbe.

A legelterjedtebb eljárás a klóros fertőtlenítés. A klór a fertőtlenítés mellett oxidációs hatást- pl. szerves anyag lebontást, vaskiválasztást- is kifejt. A medencében tartós fertőtlenítő hatás érhető el, ami a medencevíz-tömeg 3-4 órás átforgatási ideje miatt alapvető fontosságú.
Magánmedencék esetében a leggyakrabban alkalmazott szerek, a szerves klórkészítmények.

Előnyük:

  • az igen magas 55-90% klórtartalom,
  • stabilitás mind tároláskor, mind vízben oldva,
  • adagolásuk a víz pH értékét nem befolyásolja,
  • létezik a gyorsan oldódó klórkészítmények mellett olyan változat is, amely lassan, 3-10 nap alatt oldódik, ezzel folyamatos klórozást biztosítva a medencében.

A klóros fertőtlenítőszerek precíz adagolásával, a pH érték kedvező szinten tartásával, a sokat bírált klórszag és egyéb mellékhatások elkerülhetők.

Egy medence rendszeres karbantartást és vegyszerezést igényel legalább heti egy alkalommal. A vízminőség romlását könnyebb megelőzni, mint egy elalgásodott medencét kitisztítani. Amennyiben betartja a fent leírtakat, a medence vizét soha nem kell lecserélni, az mindig tiszta és szagtalan marad, és gondtalanul élvezheti használatát.

Érdemes heti 1-2 alkalommal az alábbi tevékenységeket kell elvégezni/elvégeztetni:

  • az üledékek eltávolítását (víz alatti porszívózás),
  • szűrőöblítést (a szűrőberendezésben összegyűlt szennyeződések kiöblítését),
  • vegyszerszintek ellenőrzését, a szükséges vegyszerek adagolását
  • a gépészet ellenőrzését.

A víz felszínét és a medence alját rendszeresen kell tisztítani leszedőháló és medenceporszívó segítségével

A tavaszi üzemindítás a medence tulajdonosoknak általában egy egész hétvégés elfoglaltságot jelent. Tavasszal el kell távolítani a medence téli takaróját és az azt rögzítő vízzsákokat. Ki kell szedni a vízből a fagytesteket, pótolni kell a medence vizét a megfelelő szintre. Ilyenkor a télre kivett szivattyúkat és egyéb berendezéseket vissza kell szerelni a helyükre, a téliesítés kellékeit el kell távolítani a medencéből, le kell takarítani azokat és eltárolni.

A legnagyobb feladat azonban a medence felületeinek alapos tisztítása. Ehhez érdemes szakértő karbantartó segítségét igénybe venni.

Hydroline.hu - Térkép

Uszodatechnika és Wellness - Balatonfüred